Cudar egy év vár a nyomdák többségére idén is. Egyrészt a prospektusokon, szórólapokon, posztereken könnyen lemond a marketinges, ha veszélyben látja a büdzséjét, másrészt egyre nagyobb szerepe van az internetnek az információgyűjtésben, ezért én nem is várom azt, hogy a nyomdák a válság elteltével jóval nagyobb sebességre kapcsoljanak. Ha ez még nem lenne elég, egyre több nyomda jelent meg a piacon, a konkurenciaharc pedig odáig vezetett a szűkülő piacon, hogy sokan már önköltségi ár alatt próbálkoznak megrendeléshez jutni. Ezek a nyomdák arra számitanak, hogy ha egyszer bejutnak egy olcsó árral, akkor ugyan azon a munkán veszteségük lesz, de később vastagabban fog majd a ceruzájuk, és visszaszerzik az elmaradt bevételt.
Azt gondolom, hogy etikailag nem elfogadható az, ha valaki ezt a gyakorlatot folytatja. Egyrészt a nyomdai munkák folyamatos versenyeztetésével az egyszeri kedvezmény utáni árdrágitás nem is kivitelezhető, hiszen a munkát egy olcsóbb vetélytárs fogja elvinni, de ez csak a technikai része a történetnek. Hosszú távon az ár csak egy szempont, bár fontos szempont. A beszállitó hosszú távon kizárólag fejlett kapcsolattartással, minőségi munkával, a vállalt határidők betartásával tud bent maradni a versenyben, ez pedig feltételezi azt is, hogy a munkái után valamekkora profitot realizálnia kell, mert ha nem teszi, nem tudja fizetni a munkatársait, az amortizációt stb.
A túlzottan alacsony ár más szempontból is félrevezető. Nyilvánvalóan mindenki számon tartja, hogy egy adott munkát mennyiért rendelt meg, ehhez viszonyitja a többi munka árát, azonban ha irreálisan alacsony ár kerül be, akkor az válik elvárássá. Veszélyes játék!
