Érdekes, hogy akárkit kérdeztem meg az ismerőseim közül a Lean-ről, mindenki fintorokat vágott, s noha nem vártam lelkesitő himnuszokat, a negativ hozzáállás egy kicsit meglepett. Pedig a Lean egy nagyon jó ötlet, eredetileg a Toyota gyárban ismerték fel, hogy ahelyett, hogy folyamatosan ellenőriznék a dolgozókat, inkább megkérik őket, hogy mutassanak rá azokra a pontokra, amik nem jól működnek, és a továbbiakban azt lehet javitani, aminek még az az előnye is megvan, hogy a témához legjobban értő, valóban az adott területen dolgozó teszi meg az észrevételeit, nem egy kívülálló. Ez bizony fantasztikus ötlet, a minél laposabb szervezet iskolapéldája, és nyugodtan mondhatom, az utóbbi évek slágerszava.
Közhely, de mi magyarok panaszkodunk a legtöbbet és nagyjából bármikor bármiről meg tudjuk mondani, hogy nem működik, ami már csak azért is vicces, mert a modern szervezet valóban azt szeretné, ha nem panaszkodnánk, hanem megoldanánk a dolgokat. Az előző mondat rá is vezet minket a valóságra: nálunk a dolgozó nemhogy nem kritizálja a folyamatot, még akkor se, ha az többletmunkát okoz, de igyekszik megfelelni a papír szerinti munkának. Sajnos az sem véletlen, hogy ez így alakult. A főnökök a pozícióik védelmében legtöbbször elzárkóznak a valódi probléma kezeléstől, és megelégednek azzal, ha a tekintélyük csorbitatlan, pedig a lean alapelve éppen a megkérdőjelezés lenne.
Persze ezt is cége válogatja. Elképzelem az egyik állami szervet, ahol Kovács Géza algyakornok odamegy az osztályvezetőhöz, hogy elnézést, ezek és ezek nem jók, át kéne gondolni a folyamatot... A lean ezért azokon segít, akik már eddig is nyitottak voltak, hiszen például be merik vezetni ezt a módszert. Igen, előbb-utóbb megkerülhetetlen lesz ez, csak győzzük kivárni.
