Sokszor igazgatók is elkövetik azt a hibát, hogy a beszerzés egyetlen mérőszámának a megtakaritás összegét veszik. Tulajdonképpen logikus ez, hiszen ha elértél egy bizonyos összeget, az automatikusan azt mutatja, hogy jó vagy. Vagy mégsem?
Nem feltétlenül. Egyáltalán nem mindegy, hogy mekkora témakörökből jött ki az összeg. Szőrszálhasogatásnak tűnik, pedig nem az. Ha mondjuk egy irodaház tárgyaláson sikerült összehozni mondjuk 10 % megtakaritást, könnyen lehet, hogy a mostani piaci viszonyok között ez inkább szánalmas, mint előnyös, noha az összeg számszakilag igy is óriási lesz.
Sokszor a beszerzés olyan ügyekben is tárgyal, ahol egyáltalán nincs pénzről szó. Amikor dolgozói kedvezményeket szerez a beszerző, akkor a Hr-nek segit, és persze sok szerződéses kérdésben nem szokás összesiteni a megtakaritást, mondjuk egy birság elkerülésekor.
Olyan klisé a megtakaritás, mint hogy a hr csak embereket vesz fel, a pénzügy számlákat fizet. Persze azért egy jó összeg továbbra is jól fog mutatni egy jelentésben...
