Talán már nem kell külön győzködni a döntéshozókat, hogy szerződés nélkül ne dolgozzanak senkivel, hiszen szinte minden igazgatónak volt már kellemetlensége abból, hogy az elején nem fektették le a szabályokat a szállitóval. Az mégis általánosnak tekinthető, hogy a szakterület igyekszik megállapodni a szállitóval, természetesen a beszerzéssel együtt, aztán az egész paksamétát leadják a jogászoknak szerződésirás cimszóval. Pedig a szerződés a legfontosabb dokumentuma két fél között: találkoztam már azzal is, hogy a tárgyaláson a cég belement 5 munkanapos szállitásba, a szerződésbe mégis 10 napot irtak, és azt gondolták, hogy nem vesszük észre.
Minden fontos kérdést a szerződésben tárgyalni kell. Különösen, ha nem magától értetődő. Ekkor kell átgondolni, hogy a szállitó milyen hibája fog minket érzékenyen érinteni, és arra különösen odafigyelni. Előfordulhat, hogy a szállitási idő attól is függ, hogy mi mikor hagyjuk jóvá a feltételeket, ilyenkor a céget nem lehet hibáztatni. Más kérdés, ha mondjuk egy árajánlat nem érkezik meg egy hét alatt sem: ne gondoljuk, hogy a szállitónak úgyis érdeke minél hamarabb jelentkezni.
Egy jól megirt szerződés mindkét felet védi, de a megrendelőnek van igazán szüksége rá. Már egyetlen vitás ügyben visszajön a befektetett munka, és legtöbbször a szállitó is egész máshogy dolgozik, ha tudja, milyen keretek között működhet. Én sosem hagyom a jogászokra a teljes szerződés egyeztetést, mert nekem más szempontjaim is vannak, mint valakinek, aki nincs benne a rendelési folyamatban.
